Már öt évesen Édesanyám varrógépnél varrtam. Utána jött a hímzés, láncöltés, keresztszemes majd felnőttként nagyon sokat kötöttem. Sajnos már nem igazán volt divat, de azért én nem adtam fel, illetve áttértem újra a hímzésre. Készítettem eladásra, kiállításra, népművésznek, gobelinről nem is beszélve, de magamnak nem túl sok jutott.........
Aztán megszületett kislányom és újra elővettem a horgolótűt. Volt először hajpánt majd 1-1 sapka. Milyen az ember, dicsekszik :) aztán jöttek a levelek, mennyiért csinálom, ilyet és ilyet szeretnének........a kézimunka szeretete győzött. Azóta rendületlenül fogy a fonal, először sapkákhoz, később pedig - mivel szeretem a kihívásokat - kipróbáltam magam több formában. Megkerestek fotósok, és itt az új szerelem ............
Imádom a fonalak illatát, az elkészült termékekben gyönyörködni .
Kedves visszajelzéseknél , gyermekmosolyoknál több elismerés pedig úgy gondolom nem kell.......